Szerencsésnek mondhatom magam, mert a hobbim a hivatásom. Egész életemben tanítani szerettem volna, és immár több mint húsz éve foglalkozom angoltanítással – eleinte tanítóként, ma pedig nyelvtanárként és mentoraként.

Az elmúlt években a diákjaim egyre nagyobb része felnőtt nyelvtanuló, akik nem vizsgára készülnek, hanem örömből, kíváncsiságból vágnak bele az angolba, hogy utazáskor, baráti beszélgetésben vagy a mindennapokban is bátran megszólaljanak.

Különösen szeretek csoportokat tanítani, mert egészen más hangulata van annak, amikor a nyelvtanulók egymással beszélgetnek, nem csak velem. Ilyenkor háttérből figyelem őket, és olyan visszajelzést adok, ami nem megtör, hanem épít és bátorít.

Sokáig én sem gondoltam, hogy pont az angol lesz az, amihez ennyire közel kerülök – eredetileg franciát szerettem volna tanulni. Egy londoni nyelvtanulási élmény és egy inspiráló tanárnő azonban mindent megváltoztatott. Ennek köszönhetően dolgoztam ki azt a stresszmentes, gyakorlatias módszert, amellyel a tanítványaim mosolyogva tanulnak – és valóban használják is az angolt.

Magam is lelkes nyelvtanuló vagyok, így pontosan tudom, mennyi bátorság, kitartás és támogatás kell az első mondatokhoz. Ebben szeretnék most neked is segíteni.

És ha megengedsz egy személyesebb pillanatot:
az egyik legnagyobb öröm számomra, hogy a saját fiamat is én készítettem fel a középfokú nyelvvizsgára és az érettségire. Nem volt mindig könnyű – de együtt megoldottuk. Ez az élmény engem is megerősített abban, amit ma tanítok:
hittel, gyakorlással és bátorítással valóban el lehet jutni oda, hogy valaki örömmel, természetesen használja az angolt.